Hitközség és a zsinagóga története

Orthodoxia története

Az orthodoxia akkor tűnt fel, amikor a vallásos zsidók veszélyeztetett helyzetben kezdték érezni magukat. Fő törekvésük elődeik vallási életének átmentése a megváltozott modern világ keretei közé. Magyarországon az 1868-69-es zsidó kongresszuson bekövetkezett szakadás (Tájlung) után 1870-ben nyert állami elismerést az orthodox szervezet. Az országos orthodox szervezet központja érdekképviseleti céllal Budapesten alakult ki, bár a jelentős orthodox közösségek vidéken éltek.

A 20. század elejére a vidéki orthodox zsidóság intenzív fővárosba áramlása a Budapesti orthodox hitközség megerősödését és vezető szerepét eredményezte. A 20. századra az ország legnépesebb orthodox közössége lett, amely főként kis- és nagykereskedőkből, alkalmazottaikból, kisiparosokból és jelentős számú hitközségi alkalmazottból tevődött össze.

1920 előtt a magyar zsidóságnak több mint a felét az orthodoxia tette ki. A két világháború között a hitközség főrabbija, Jakob Koppel Reich, majd elnöke, óbudai Freundiger Ábrahám a Magyar Parlament Felsőházának tagja volt.

A vidék orthodox zsidósága a vészkorszak idején jelentős veszteségeket szenvedett. A túlélők elvándorlása az 1950-es évek derekáig zajlott. Ennek oka az új társadalmi berendezkedés által megnehezített vallási élet volt.

A Magyarországi Orthodoxia 1993-ban szerveződött újjá és 2012-ben nyerte vissza teljes függetlenségét és az államilag elismert történelmi egyház címét.

A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség a mai napig kiemelkedően fontos szerepet tölt be a magyarországi zsidó közösség életében. Oktatási intézményeket tart fenn (bölcsőde, óvoda, iskola, gimnázium), tanulási lehetőséget biztosít minden korosztály számára, idősotthont és mikvét működtet, zsinagógákat és imaházakat tart fenn a fővárosban és vidéken, valamint orthodox temetőket gondoz. Nem utolsó sorban biztosítja a kasrutot a teljes magyarországi zsidóság és intézményrendszere számára.

 

Főzsinagóga története

1909-ben a Pesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség pályázatot hirdetett több funkciós hitközségi komplexum felépítésére, ami magában foglalja a nagy zsinagógát, bész medrest, rabbi lakást, óvodát, iskolát, székházat, konyhát és étkezdét is. A pályázatokat a hitközségi elöljáróság és építész szakemberek bírálják el. Győztes tervnek pedig Porgesz József és Skutetzky Sándor közös munkáját választják, ám végül a megbízó a korábban Lajta Béla mellett dolgozó Löffler-fivéreket, Bélát és Samut bízza meg. Elsőként 1911-ben az iskola, majd 1912-ben a Dob utcai székház készül el, aminek fő díszítő elemi a Róth Miksa műhelyében készült színes ólomüveg ablakok, amik az épülő zsinagógában is visszaköszönnek. A zsinagóga avatása 1913. szeptember 29-én történik az őszi ünnepek alkalmával.
A rabbiszéket Reich Jákov Koppel főrabbi 1929-es halála óta nem használják a közösség vezetői. Reich főrabbi az 1868-as zsidó szakadást követően az orthodoxia szellemi irányítója volt, 1890-től pedig haláláig Budapest orthodox főrabbija, neki köszönhető a Kazinczy orthodox komplexumának a megépülése. Reich főrabbi Ferenc József királyi tanácsosa is volt, valamint a felsőház tagja. Temetésén állami díszlovasság vett részt, és díszszázad biztosította a rendet. A Reich főrabbit követő Süsmann Viktor rabbi tiszteletből és szerénységből nem akart ugyanarra a helyre ülni, ahol mestere is ült. Ezt a hagyományt pedig az őt követő rabbik is folytatták.